Rozikánk november 3-án kelt át a szivárványon. 12 éves volt. Egy évvel korábban egy éves állatorvosi kivizsgálás során derült ki, hogy csak egy veséje volt. Mivel mindig fürge, vidám és egészséges volt, addig nem is tudtunk a problémáról. Sajnos hiába kapott az utolsó évben ennek megfelelően gyógytápot, kiegészítőket, gyógyszert, végül a kis veséje feladta a harcot. Mindent megpróbáltunk, de nem lehetett visszafordítani a folyamatot.
Gréti tavaly márciusban lázasodott be. Kiderült, hogy Lymphomája van (nyirok daganat). Egy fél évig tartó kemoterápiás kezelés után úgy tűnt, hogy legyőztük a betegséget. Sajnos az öröm nem tartott sokáig. Talán a Rozika elvesztése utáni depresszió is közrejátszott, talán nem, de december 31-én újra észre vettem, hogy megdagadt az egyik nyirokcsomója. Sajnos az előző év és a kezelés során eléggé legyengült és mivel ő is 11 éves elmúlt a nyáron, már nem volt ereje teljében, nem mertem belevágni egy újabb kemoterápiába. (Ez egy heti vérvétellel, injekcióval vagy infúzióval járó kezelés, ami nagyon megterhelő lett volna számára.) Sajnos bár pici időt nyerhettünk volna talán vele, ez sok tortúrával járt volna, amit egyre nehezebben viselt. Végül egy nehéz hét után február 26-án követte Rozit.
Nem tudom eléggé megköszönni a sok segítséget, támogatást, gyógyítást és a rengeteg empátiát a Mátyás Állatorvos Központ orvosainak, asszisztenseinek. Mindketten nagyon jó kezekben voltak náluk!
Grétike esetében köszönettel tartozom még az Állatorvosi Haematológiai és Onkológiai Központ orvosainak, akik szakmailag és emberileg is rendkívül profin vezényelték a terápiát.
Itt még teljes a csapat, 2017 január
2017 március, egy éve még minden rendben volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése